Mit árul el az evolúció az emberi étrendről? – A metabolomika új nézőpontja

Egy friss áttekintő tanulmány egy új megközelítésből vizsgálja ezt a kérdést: a metabolomika, vagyis az anyagcsere során keletkező molekulák vizsgálata segítségével.

Ez a módszer lehetővé teszi, hogy ne csak régészeti vagy anatómiai bizonyítékok alapján következtessünk az ősi étrendre, hanem a szervezet biokémiai működéséből is.

Az ember evolúciós étrendje: több mint egyszerűen mindenevő

A kutatások szerint az emberi evolúció során az étrend jelentősen eltolódott az energiadús élelmiszerek, különösen az állati eredetű táplálékok felé.

Ennek több fontos következménye volt:

• csökkent a vastagbél relatív hossza
• nőtt a vékonybél jelentősége (gyors tápanyagfelszívás)
• nőtt a zsír- és fehérjehasznosítás hatékonysága

Ez a változás valószínűleg hozzájárult az agy energiaigényének fedezéséhez, amely az emberi evolúció egyik kulcstényezője volt.

Fontos azonban hangsúlyozni: az ember nem vált tisztán húsevővé. A fogazat, az emésztőenzimek és a bélmikrobiom alapján inkább rugalmas mindenevőként jellemezhető.

Mit mutat a metabolomika?

A metabolomikai vizsgálatok képesek kimutatni azokat a molekulákat, amelyek egy adott étrendhez kapcsolódnak.

A magas állati fehérje- és zsírbevitelhez például gyakran társulnak:

• ketontestek (pl. β-hidroxi-butirát)
• elágazó láncú aminosavak (BCAA)
• TMAO (trimetilamin-N-oxid)

Ezek az anyagcsere-termékek jelzik, hogy a szervezet zsír- és fehérjealapú energiafelhasználásra áll át, különösen alacsony szénhidrátbevitel esetén.

Ez a metabolikus rugalmasság valószínűleg segítette őseinket éhezési időszakok vagy szezonális táplálékhiány átvészelésében.

A mikrobiom is alkalmazkodik az étrendhez

A tanulmány szerint az étrend a bélmikrobiom összetételét is jelentősen befolyásolja.

• Rostban gazdag étrend → több SCFA-termelő baktérium
  (pl. Prevotella, Faecalibacterium)
  
  
• Állati eredetű táplálékban gazdag étrend → több epesav-toleráns baktérium
  (pl. Bacteroides, Alistipes)

A rostok fermentációja rövid szénláncú zsírsavakat (SCFA-k) termel, amelyek gyulladáscsökkentő hatásúak és támogatják a bél egészségét.

Mit jelent ez a modern étrend szempontjából?

A tanulmány fontos üzenete, hogy az evolúciós alkalmazkodás nem egyetlen „ideális” étrendet jelent.

Az emberi szervezet inkább metabolikusan rugalmas:

• képes hatékonyan felhasználni a zsírokat és fehérjéket
• ugyanakkor jól alkalmazkodik a szénhidrát- és keményítőtartalmú étrendhez is

A problémát inkább a modern étrend extrém jellemzői jelentik:

• ultra-feldolgozott élelmiszerek
• hozzáadott cukrok
• transzzsírok
• alacsony rostbevitel

Ezek a tényezők hozzájárulhatnak az elhízás és a metabolikus betegségek növekvő gyakoriságához.

A dietetikai gyakorlat üzenete

A jelenlegi bizonyítékok alapján az evolúciós szemlélet nem egy szélsőséges étrendet támogat, hanem inkább az alábbi alapelveket:

✔ minimálisan feldolgozott élelmiszerek
✔ megfelelő fehérjebevitel
✔ növényi rostok jelenléte
✔ változatos étrend

A metabolomika és a mikrobiomkutatás fejlődése a jövőben akár személyre szabott étrendi ajánlásokhoz is vezethet

Forrás