IBD
Műtét után a vékony- és a vastagbél mikrobiom összetétele előre jelezheti a Crohn-betegség kiújulási kockázatát.
A Crohn-betegségben, főleg terápiára nem reagáló (refrakter) eseteknél, a műtéti beavatkozás fontos, terápiás lépés, viszont sajnos nem minden esetben jelent végleges megoldást: a gyulladás később újra megjelenhet, visszatérhet.
Egy 2025-ben megjelent, multicentrikus vizsgálat szerint a műtét utáni, remisszióban végzett colonoscopia során vett biopsziákban kimutathatók voltak olyan mikrobiom-eltérések, amelyek a későbbi relapszus kockázatát jelezték. Ez azért különösen fontos, mert ezek a mikrobiom-eltérések már az endoszkópos recidíva megjelenése előtt kimutathatók voltak, így a jövőben a korai rizikóbecslés potenciális biomarkerei lehetnek.
KUTATÁS CÉLJA ÉS A VIZSGÁLAT MÓDSZEREI
A kutatás célja annak vizsgálata volt, hogy a műtéttel elért remisszió után fennálló, nyálkahártyához kötődő mikrobiom-eltérések összefüggnek-e a későbbi Crohn-recidívával. A szerzők 6 akadémiai centrumban toboroztak ileocolicus reszekción átesett ((egy sebészeti beavatkozás, amely során a vékonybél utolsó szakaszát (terminalis ileum) és a vastagbél kezdeti szakaszát (caecum/vakbél) távolítják el)) Crohn-betegeket, majd a műtét utáni colonoscopiák során biopsziás mintákat vettek a neoterminális ileumból, a colonból és a rectosigmoid régióból. A mintákból mikrobiális DNS-t izoláltak, majd 16S rRNS génszekvenálást végeztek a baktériumközösségek összetételének elemzésére. Az endoszkópos kiújulást Rutgeerts-score alapján definiálták, ahol az i2 vagy annál magasabb érték recidívának számított.
A vizsgálat összesen 349 posztoperatív colonoscopiát és 944 biopsziás mintát elemzett 262 Crohn-betegből. Ez azért fontos, mert egy olyan adatbázisról van szó, amely már érdemben alkalmas klinikailag releváns mikrobiom-mintázatok azonosítására.
MIKROBIOM ELTÉRÉSEK REMISSZIÓBAN – MIT TALÁLTAK A KUTATÓK?
Az egyik legfontosabb megfigyelés az volt, hogy az ileum területén észlelt gyulladás jelezte legpontosabban a nyálkahártyában asszociált mikrobiom eltéréseit. Vagyis a vékonybélben zajló gyulladás nemcsak lokális jelenségként jelent meg, hanem a nyálkahártyához tapadó baktériumközösségek ökoszisztémájábanis jól tükröződött.
Különösen érdekes volt az a 97 betegből álló alcsoport, akik az első műtét utáni colonoscopián még endoszkópos remisszióban voltak, később azonban recidívát mutattak. Náluk már ebben a korai, tünetmentesebb szakaszban is alacsonyabb mikrobiom diverzitást és eltérő mikrobiom dysbiotikus mintázatot találtak azokhoz képest, akik tartósan remisszióban maradtak. Ez arra utal, hogy a mikrobiom eltérései időben megelőzhetik a látható, mérhető gyulladás visszatérését, emelkedését.
A taxonómiai elemzés alapján a későbbi recidívával összefüggött az Anaerostipes nemzetség csökkenése, miközben több, a Gammaproteobacteria osztályba tartozó baktérium felszaporodása is megfigyelhető volt mindhárom mintavételi helyen. Ez különösen releváns, mert az ilyen mikrobiom mintázatok a jövőben akár rizikóbecslő biomarkerként is használhatók lehetnek a műtét utáni követésben.
MIT JELENT EZ A GYAKORLATBAN IBD-s BETEGEK GONDOZÁSA SZEMPONTJÁBÓL?
A tanulmány egyik legerősebb üzenete, hogy a mikrobiom-alapú jellegzetességek jobban jelezték előre a későbbi recidívát, mint a hagyományos klinikai jellemzők önmagukban. Ez azért lényeges, mert a posztoperatív Crohn-gondozás egyik kulcskérdése, hogy már a nyugalmi állapotban azonosítani tudjuk azokat a betegeket, akiknél nagyobb a korai kiújulás kockázata.
A szerzők szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy a bélnyálkahártyához társult mikrobiom a jövőben nemcsak megfigyelési marker lehet, hanem célzott kezelési stratégia kialakításában is szerepet kaphat. Bár ez jelenleg még nem rutin klinikai gyakorlat, a koncepció azért ígéretes, mert közelebb vihet a személyre szabott posztoperatív rizikóbecsléshez és a megelőző stratégiák, kezelések finomításához.
Eredeti cikk/forrás: After Surgically Induced Remission, Ileal and Colonic Mucosa-Associated Microbiota Predicts Crohn’s Disease Recurrence. Hernández-Rocha, Cristian et al. Clinical Gastroenterology and Hepatology, Volume 23, Issue 4, 612 - 620.e10