Nem egyszerű válogatósság: hogyan befolyásolhatja az autizmus és az ADHD az étkezést?

Mit vizsgált a kutatás?

A Food selectivity and eating difficulties in adults with autism and/or ADHD című tanulmányban 961, 19–57 év közötti felnőtt vett részt. A kutatók négy csoportot hasonlítottak össze: autizmussal élő, ADHD-val élő, mindkét diagnózissal rendelkező, valamint egyik diagnózissal sem rendelkező résztvevőket.

Az eredmények szerint az autizmussal élő felnőttek számoltak be a legtöbb étkezési nehézségről, függetlenül attól, hogy ADHD is jelen volt-e náluk. Az ADHD-val élő résztvevőknél szintén több nehézséget találtak, mint a kontrollcsoportban.

Fontos, hogy a vizsgálat önbevalláson alapult, ezért az eredmények a résztvevők által jelzett tapasztalatokat tükrözik, és önmagukban nem bizonyítanak ok-okozati összefüggéseket.

Mi állhat az étkezési nehézségek hátterében?

1. Érzékszervi érzékenység

Az ételek íze, illata, állaga, hőmérséklete vagy akár a megjelenése is meghatározó lehet abban, hogy valaki szívesen elfogyaszt-e egy adott fogást.

Egyesek számára bizonyos textúrák kifejezetten kellemetlenek lehetnek: például a nyálkás, pépes, darabos vagy ropogós állag. Mások az intenzív illatokra vagy az ízek keveredésére érzékenyek.

Ilyenkor egy étel elutasítása nem feltétlenül tudatos döntés vagy egyszerű preferencia. Az érzékszervi ingerek valódi kellemetlenséget okozhatnak, ami megnehezíti az új ételek elfogadását és a változatos étkezést.

2. A megszokott ételek és rutinok biztonsága

Az autizmus mellett gyakran fontos szerepet kaphat a kiszámíthatóság és az állandóság. Ez az étkezésben is megjelenhet.

Előfordulhat például, hogy valaki:

• csak bizonyos márkájú vagy elkészítésű ételeket fogad el;
• ragaszkodik a megszokott reggelihez vagy napi étkezési sorrendhez;
• nem szereti, ha a különböző ételek összeérnek a tányéron;
• nehezen viseli, ha egy megszokott fogás íze, állaga vagy megjelenése megváltozik.

A kutatásban a változatlanság iránti fokozott igény az általános étkezési nehézségekkel és a szelektív étkezéssel is összefüggött.

A megszokott ételek biztonságérzetet adhatnak, ezért a változatosság erőltetése helyett érdemes megérteni, mi teszi kiszámíthatóvá és elfogadhatóvá az étkezést az adott személy számára.

3. Az éhség és a jóllakottság felismerése

Az étkezési nehézségek nem kizárólag az elfogadott ételek körére korlátozódhatnak. Az éhség és a jóllakottság testi jelzéseinek felismerése is kihívást jelenthet.

Ez a mindennapokban többféleképpen jelenhet meg:

• valaki csak akkor veszi észre, hogy éhes, amikor már nagyon erős éhséget érez;
• belemerül egy tevékenységbe, és megfeledkezik az étkezésről;
• nehezen érzékeli, mikor lakott jól;
• rendszertelenül étkezik, vagy nehezen alakít ki kiszámítható étkezési ritmust.

ADHD esetén a figyelem fenntartásának, a feladatok elkezdésének és a napi teendők megszervezésének nehézségei is hozzájárulhatnak a rendszertelen étkezéshez. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az érintett nem tartja fontosnak a táplálkozását: előfordulhat, hogy az étkezés egyszerűen háttérbe szorul a mindennapi feladatok mellett.

4. Nem minden étkezési nehézség jelent ételválogatást

A vizsgálat az étkezési nehézségek több területét is érintette, köztük az érzékszervi érzékenységet, az étkezési rutinokat, az étkezés közbeni motoros nehézségeket, valamint a táplálékfelvétel szabályozásával kapcsolatos problémákat.

Ez azért lényeges, mert két, azonos diagnózissal élő ember étkezési tapasztalatai jelentősen eltérhetnek. Míg valakinél elsősorban az elfogadott ételek szűk köre okoz nehézséget, másnál a rendszeres étkezések kialakítása vagy az éhségérzet felismerése jelenti a nagyobb kihívást.

Hogyan lehet támogatni a kiegyensúlyozottabb étkezést?

A cél nem feltétlenül az, hogy valaki minden ételt megszeressen, vagy teljesen feladja a megszokott rutinjait. Sokkal inkább az, hogy az étkezés az egyéni igények figyelembevételével megfelelő tápanyagbevitelt biztosítson, és a lehető legkevesebb feszültséggel járjon.

Néhány szempont, amely segíthet:

• Kiszámítható étkezési keretek: a rendszeres étkezési időpontok és az előre megtervezett, könnyen elérhető ételek támogathatják a napi rutint.
• Az elfogadott ételekből kiinduló változtatások: egy már kedvelt ételhez hasonló ízű, állagú vagy megjelenésű alternatíva kipróbálása kevésbé megterhelő lehet.
• Az érzékszervi igények tiszteletben tartása: az ételek külön tálalása, a megfelelő állag vagy a megszokott elkészítési mód megtartása segíthet az étkezés komfortosabbá tételében.
• Fokozatosság és választási lehetőség: az új ételekkel való ismerkedésnek nem kell azonnali kóstolással vagy a megszokott fogások lecserélésével járnia.
• Az egyéni szükségletek felmérése: ha az elfogadott ételek köre nagyon szűk, vagy az étkezés a mindennapi életet is jelentősen megnehezíti, dietetikus és szükség esetén más egészségügyi szakember bevonása is indokolt lehet.

Ha a táplálékok kerülése jelentős fogyáshoz, hiányállapotokhoz, kiegészítő táplálás szükségességéhez vagy komoly pszichoszociális nehézségekhez vezet, felmerülhet az elkerülő/restriktív táplálékbeviteli zavar (ARFID) lehetősége is. Ennek megállapítása szakember feladata, és nem minden szelektív étkezés jelent evészavart.

Összefoglalás

Az autizmus és az ADHD mellett jelentkező étkezési nehézségek sokfélék lehetnek, és nem vezethetők vissza egyszerűen akaraterőre vagy válogatósságra. Az érzékszervi sajátosságok, a kiszámíthatóság iránti igény és a napi étkezések megszervezésének nehézségei egyaránt szerepet játszhatnak bennük.

A kutatás legfontosabb üzenete, hogy a felnőttkori étkezési nehézségekre is érdemes figyelmet fordítani. Az egyéni szükségletek megértése és a személyre szabott támogatás segíthet abban, hogy az étkezés ne állandó küzdelem, hanem a mindennapi élethez jobban illeszkedő tevékenység legyen.

A kiegyensúlyozott táplálkozás nem egyetlen, mindenkire érvényes étrendet jelent. Az igazán hasznos megközelítés az, amely az egyéni érzékenységeket, preferenciákat és szükségleteket is figyelembe veszi.

Forrás