IBS

Túlzott fehérjebevitel: puffadás és hasi panaszok, illetve egyéb betegségkockázatok forrása?

2026. március 13.

A hasi panaszok és köztük a puffadás napjainkban egyre emelkedő egészségügyi problémát jelentenek. Egy a Gastroenterology szaklapban megjelent 2023-as globális epidemiológiai vizsgálat szerint a lakosság közel 18 %-a tapasztal legalább heti egyszer puffadást. Ez az arány még magasabb az irritábilis bél szindrómában szenvedők esetén, ahol közel a betegek 60%-a a legzavaróbb panaszok között említi a gyakori puffadást.

Mi áll a puffadás hátterében?

A puffadás kialakulásában számos tényező szerepet játszhat, a tünet hátterét azonban minden esetben egy “végső közös út” jellemez: a vastagbélbe nem megfelelően emésztett táplálékok jutnak, melyek mikrobiom által való bontása/fermentálás során gázok képződnek. A keletkezett gázok a bélfal feszülését okozzák, ami fájdalomérzetet válthat ki.

A “végső közös utat” kiváltó okok között állhat:

emésztő kapacitást meghaladó táplálékbevitel
emésztő kapacitás csökkenése
felszívódási zavar
tranzitidő gyorsulása (pl. gyulladás miatt)
bél-mikrobiom egyensúlyának felborulása (diszbiózis)

A túlkínálatra épülő táplálkozási környezetben az emésztőrendszer kapacitását meghaladó táplálékbevitel gyakori jelenséggé vált. Napjaink egyik kiemelt marketing nyomása a fehérjék fokozott bevitelére irányul, mely számos esetben vezet túlzott fehérjebevitelhez. A boltokban sorakoznak a fehérjével dúsított élelmiszerek, illetve egyszerű élelmiszerláncok polcain is megszokott jelenséggé váltak a legkülönfélébb proteinkiegészítők: porok, italok, szeletek.

Fehérjeszükséglet és a túlzott bevitel lehetséges következményei:

A felnőttek napi fehérjeszükséglete több szakmai szervezet (WHO, EFSA) egybehangzó javaslata alapján 0,83g/ testtömegkilogramm, tehát egy átlagos 70kg-os személy esetén 58g/nap. Fontos kiemelni, hogy a napi szükséglet meghatározásakor túlsúly, elhízás esetén nem az aktuális, hanem az ideális testtömeget vesszük alapul.

Vannak olyan speciális állapotok, melyekben a napi fehérjeszükséglet megemelkedik az alap javaslathoz képest.

Élsportolók esetén a Nemzetközi Sporttáplálkozási Társaság (ISSN) hivatalos állásfoglalása szerint 1,4-2g/testtömegkilogramm/nap az ideális tartomány. Állóképességi sportolóknál ez a skála alsóbb felét (1,4-1,6g), míg erősportolóknál a felsőbb felét (1,6-2g) jelenti.

Várandósság során az első trimeszterben +1g/nap, a második trimeszterben +9g/nap, míg a harmadik trimeszterben +28g/nap-al emelkedik a fehérjeszükséglet az alap napi javaslaton felül, mely a harmadik trimeszter során kb. 1,1-1,2g/testtömegkilogramm bevitelt jelent.

Az emelkedett szükséglet a szoptatás során is fennáll, 0-6 hónap között, kizárólagos szoptatás esetén napi +19g, míg a 6. hónaptól hozzátáplálás megkezdését követően, a szoptatás csökkenésével +13g/nap a többlet szükséglet.

65 éves kor felett a napi fehérjeszükséglet enyhén megemelkedik, 1-1,2g/testtömegkilogramm/nap, amennyiben krónikus, vagy akut betegség is fennáll a javaslat elérheti az 1,2-1,5g/testtömegkilogramm/nap-ot is.

Szintén emelkedik a fehérjeszükségletet súlyos alultápláltság, vagy egyes betegségek esetén.

A túlzott fehérjebevitel esetén a fel nem szívódott, emésztetlen fehérjék a vastagbélbe jutva kiválthatnak puffadást és hasi fájdalmat, azonban ezen felül további veszélyei is lehetnek, mint vesekárosodás, hypertonia és egyéb szív és érrendszeri betegségek kockázatának növelése. Az emésztetlen fehérjék vastagbélben való bakteriális erjesztése során potenciálisan mérgező anyagcseretermékek keletkeznek (pl. ammónia, p-krezol). Ezek a bomlástermékek állatkísérletekben már jól dokumentált módon a bélfal sérülését okozzák, mely hatására a bélfal áteresztő képessége kórosan megnövekszik. A sérült bélfalon átjutó bakteriális törmelékek a keringésbe kerülnek és krónikus gyulladásos folyamatokat (low-grade inflammation) indítanak el, amelynek bizonyított szerepe van több metabolikus betegség mint a zsírmáj, kettes típusú diabetes kialakulásában.

Gyakori tévhit, hogy a fehérjebevitelre csak állati eredetű élelmiszerek, húsok alkalmasak. A fehérjeforrások spektruma magában foglalja az olajos magvakat, hüvelyeseket, gabonaféléket, álgabonákat, továbbá a szójaalapú termékeket, mint a tofu.

Az állati forrásokból bevitt, a napi szükségletet meghaladó fehérjebevitel jellemzően együtt jár a rostok fogyasztásának csökkenésével is, mely kedvezőtlenül befolyásolja a bél-mikrobiom összetételét.

A kizárólag állati élelmiszerek fogyasztásának bél-mikrobiomra való kedvezőtlen hatását a nagy presztízsű Nature folyóiratban már 2014-ben publikált kutatás óta ismerjük. A kutatás bizonyítja, hogy a szélsőséges, kizárólag állati termékekből álló étrendek csupán 5 nap alatt jelentős kedvezőtlen változásokat okoznak a bél-mikrobiom összetételében, mely jellemzően a rostbontó és butirát termelő flóra drasztikus csökkenését és a gyulladást keltő fajok elszaporodását jelenti.

Szintén a Nature folyóiratban jelent meg az a 2024-es tanulmány, amely az egyes diéták (pl. mediterrán, nyugati típusú étrend, magas fehérjetartalmú étrend) bél-mikrobiomra való hatását vizsgálta. A kutatás alátámasztja, hogy túlzott fehérjebevitel mellett fokozódik a vastagbélben a toxikus fehérje bomlástermékek felhalmozódása, melyek kifejezetten gyulladáskeltő környezetet teremtenek, irritálják a bél nyálkahártyát és hozzájárulnak a szervezetben zajló krónikus, alacsony szintű gyulladás (low-grade inflammation) felerősítéséhez.

Gyakori jelenség, hogy szakember bevonása nélkül a hasi panaszokban érintettek tüneteik kiváltó okaként a rostokat azonosítják és drasztikus fehérjében és egyszerű szénhidrátokban gazdag diétákba kezdenek. Ehhez társulhat, hogy a hasi panaszok miatt az étkezéstől való félelem, akár egyes étkezések kihagyása miatt fogyás is történik. Ezt a testtömeg csökkentést a legtöbben megemelt fehérjebevitellel kezdik kompenzálni, mely a bél mikrobiom további eltolódásán keresztül tartja fenn a hasi panaszokat is eredményező circulus vitiosust.

Konklúzió:

A személyre szabott táplálkozási stratégia kidolgozása dietetikus bevonását igényli, kiemelten, ha krónikus panaszok vagy diagnosztizált betegségek, például irritábilis bél szindróma állnak fenn.

Állapotfelmérésre jelentkezem

Források: